Verseim

Verscím A-B

Verscím C-H

Verscím I-M

Verscím N-Sz

Verscím T-Z

 

Önpusztító válsága a világnak
(2008)

Pusztíthatatlan a gazság? Hol csavarog az igazság?
Gyeplőt nem vet az igaztalanokra!

Zsivány Európa telepszik tébolyult országok halmazára,
Doktrínák súlya nehezedik a világ halántékára
Ez a világ megerőszakolja a demokráciát!
Ember! Kordában tart az áldemokráciád!
Lappang a kimondatlan heves borzalom,
Szabad vagy! Mert választhatsz! Ki üljön a nyakadon.
Irtózok eme szabadságtól,
A bilincsbe vert demokráciától.
A tömegek az óvó szót meg nem hallják,
Piramisok csúcsain ülők talpát nyalják!
Nagy a tömegsüketség, nincs spiráltornya a felismerésnek,
Mert a nép vak mint Milton, süket mint Beethoven.

Pusztíthatatlan a gazság? Hol csavarog az igazság?
Gyeplőt nem vet az igaztalanokra!

Törvényszerűségeiből kifordult a vakon rohanó világ,
Józan ész fölé tornyosul a gazdagodási becsvágy.
A földet megtölti a pénzgyűjtő szennye a kórnak,
Válságot kiáltanak és világméretekben csőbe húznak!
Törvényértetlen buzeráns őrültek, öntörvényűség rekordbajnokai,
Maffia csoportok a teremtés gyalázatai.
Zsákmányvitézek, társadalmi galandférgek, egymást védendő,
Ha egyet-kettőt tetten érnek, a körből ki nem téphető
Bölcs a gazdag? A teherhordó szegény a buta?

A törvény az egyszerű, az igaz emberhez mostoha.
Mocsoktalan élni miért nem lehet?
Aki ma szolga, holnap ember lehetne!

Pusztíthatatlan a gazság? Hol csavarog az igazság?
Gyeplőt nem vet az igaztalanokra!

Tótágast áll a világ, a hamisság mormol imát
Divatja múlt istenek, vallásos nyomor, nektek vívát?
Vallások kavargó kavalkádja mit ad nektek?
Viszkető rühös nyomorúság lesz a tiétek!
Lótajték illatú dagadt kanonokok röfögnek,
Magukra boszorkánymentesítő imával jeleket vetnek.
Szegényeket istennel ijesztgetnek,
Aki nem ért egyet, az nekik eretnek.
Szegények és urak istene különböző? Nem ugyanaz Úr?
Megszentelt fegyverrel öletnek, vívnak vallásháborút!
Közömbösség pokla, az emberi faj aljassága gőgje tör előre,
Nemzetek korcsai ha kivesznének nem maradna űr tőle!

Bamba arcállapotú a lesajnált tömeg,
Világérző ingerek szorongatják lelkemet.
Fülembe cseng hangzata a költői mondatnak:
„Én már láttam kipirultnak a szegényt, a zsarnokot sápadtnak!”