|
|
A tudomány és hatalom nincs barátságban,
Mint ketrecbe zárt fogoly az értelem,
Kering szűk fogdájában.
A haladó gondolatok suhannak, mint az üstökösök,
De a nyargaló lovat megtépik a farkasok, rühösök.
A jó irányú tevés hadd nyargaljon tovább,
Nem megállni, a haladáshoz kell a vágtatás.
Ki okos, ki ellenáll, az szokatlanság,
Mi több? Az újítás vagy a szolgai kopott
szokás?
Ki a fejlődésért egy életet
áldozott,
Jutalmul kap koldusbotot.
Mint kivert kutyát elkergetik,
A kutyának azért a koncot néha odavetik.
Régi ez, régen is így volt szokás,
Akkor a papoknak volt jó a tudatlanság.
Ki ez együgyű tanait igyekszik védeni,
Az okost, esze miatt a tudományokban
Gátló papság elítéli.
A sok tudós elme között jó példa rá,
Sokrates, Galilei.
Eszedhez legyen akaratod,
S elnyomni magad nem hagyod.
Az akarattalan ember olyan, mint a malter,
Oda kened, ahova akarod.
Sokan olyanok mint mikor megszülettek,
Sivítozó ostobák maradtak, nem fejlődtek.
Szapora a buta féreg,
Ha nem vigyázol, megemésztnek.
S a sólyom szolgája lesz a verébnek.
De talán fogynak a butaság törvénytipró
erői,
A tudatlanság béklyóit a haladás lassan
őrli.
|
|
