|
|
Zokszó nélkül
(1957)
Keserű emlék marad a nyolcadikból,
Mert a lator osztály nem készült oroszból.
A szigorú orosz tanár Decsov,
Vörös mint a túl paprikás lecsó.
Zoli sejti, hogy a restségért megint Ő a szoruló
Apja arca szigorú, mint a paprikás savó.
Állj a falhoz! Fogd a bokád!
Mögé áll a dühös tanító a galád.
Hatalmas tenyerével
Kettőt üt fenekére.
A falhoz kétszer koppan a feje, keményen
Lehajtott fejjel ment helyére.
Könnyeit befelé nyelte, nem először történt, hogy verte
Szomorú szemmel telt napja,
Még ő szégyellte, hogy megverte apja.
Az osztályért a verést ő kapta,
De ajkát egy zokszó el nem hagyta.
Az osztály egy része részvétlen leste,
Fájdalmát ő soha nem említette.
Erős jellemét csodálom,
Mit tegyek, hogy lelke ne fájjon?
Tanulni kell, segíteni nem lehetetlen,
De hogy lehet ember ilyen kegyetlen.
Az orosz nyelv taszított miatta,
Nem tiszteletet, félelmet kapta.
|
|
