|
|
Vitafórum után
(hazafelé a vonaton)
(2010)
Vége a dumapartinak,
Hallgattam szövegét dumamatyiknak.
Jóformán észre sem veszem,
Hogy már kívül vagyok az épületen.
Egy darabig állok,
Majd a sötétben botorkálok.
Nevetek, de sírni volna kedvem,
Simogatnák, de lehet, ütni kellene?
Mint birkózók egymáson fogást keresnek,
Fogat csikorgatnak, egymásnak esnek,
Ostoba virtussal politizálnak kegyesen,
Ígérnek, már hányadíziglen?
Mentegetőző szószaporítás helyett,
Meg kellett volna tenni amit lehetett.
Mindegyikőtök vezető valamely helyen,
Engedjétek meg,
Hogy vezetőkészségtekben
kételkedjem.
Némelytek vélemények között lődörög,
Elhúzzátok szátokat mint szégyenlős ördögök.
A kudarcot vigye el más,
Ehhez kell egy aktuális „messiás”.
A klasszikus balság jobbra, jobbra tolódott,
Defektes kerékkel az árokba sodródott.
„Munkálkodástok” bizalmatlanságot hozott,
A bizalom vára összeomlott.
Nőjünk már ki a gyerekkorból!
Szálljunk le a hintalóról!
Hogy milyen visszafogott vagyok!
Hát nagyon csodálkozom magamon.
|
|
