Vénusz a habokban
( 1985 )

„Míg borotválkozol megfürödhetek-e?”
„Ugye nem nézel hátra míg levetkezek?”
A választ nem is várja,
Lehull a ruhája.
Én ágaskodom,
Hogy a tükörből rálássak a kádra.
/ Én nem vagyok mása, csak bizalmas barátja./
De kibújik belőlem a férfi kíváncsisága.
Kicsit még vár,
Hogy folyjon víz a kádba.
Be gyönyörű testének aránya!
Mikor befedték a habok,
Akkor eszméltem, én is meztelen vagyok!
Bizsergés fogja el minden tagomat,
Vigyázni kell, meg ne vágjam magamat.
Hosszan lubickol, majd feláll,
Nyújtózkodva a zuhanyhoz átáll.
Fránya pára a dőre,
Nem rászáll a tükörre!
Gyorsan egy törölközőt fogni!
Nem tudok borotválkozni!
Az utcán is szép,
Hát még meztelenül.
Minden áll a „levegő s idő”,
Mint egy vénusz olyan Ő!
Sötét szeme hajai szinte fekete.
Örök nyomot hagy az emlékezete.

Ezt most nagyon bánhatom,
Hogy az apja is jó barátom.
Míg élek erre mindig emlékezem,
Legszebb a nő tizenhat évesen!
Ilyen hosszú borotválkozásom még sose volt,
Kata csak a bizalmas barátom volt.
A tükröt azóta is lesem,
Akkor nehéz volt huszonhárom évesen.