|
|
Vásár
Falu szélén zsibongva tolongó világ,
Annyi az ember, mint réten a virág.
Bejáratnál a pecsenyesütő sátra,
Betárolta bőven a húst, kolbászt mára.
Sistereg a zsír, a húsvillától ég a tenyere,
Hanyattfekve, szétterülve sül a pecsenye.
Éhes vendégsereg ül több padon,
Többsége most érkezett vonaton.
Körülállják a standot, heccelnek, bomolnak,
Serkentő a sültkolbász illata éhes gyomornak.
Fogy a hideg sör, étvágyat teremt,
Az illatos friss kenyér evésingert serkent.
Kitölti a teret a sokféle illet, és színkavalkád,
Illatozik a vattacukor, a mézes-, a kürtöskalács.
Tiltott játék itt a piros, hol a piros,
Vonzza az embereket ami tilos.
A zsebtolvaj sem rest lopva oson,
Pillanat alatt táskát, zsebet bont.
Kehes lovát dicséri a cigány agyba-főbe,
Tudatlan, ki csak lóvirslit látott, lesz vevője.
Gazdát cserél a malac,a marha,
Jobb lesz-e neki, senki nem gondol arra.
Bog, visít a sok szegény pára,
Tán azt hiszi, így nagyobb lesz az ára.
A malacárus sem megy haza mezítláb,
Malac árából vesz magának csizmát.
A kosárfonó ajánlja remek darabjait,
Mellette a műanyagárus ronda bóvliajit.
Ki jó ki rossz vásárt csinált,
De mindenki visz vásárfiát.
|
|
