Várrom

Dombtetõn áll a sok idõt látott rom vár,
Düledékkel barátságot kötött a folyondár.
Bedõlt falak, roncsok és romok,
A roncsoló idõ okozta halmazok.
Ormán zászlók lobognak,
Integetnek letûnt koroknak.
Hol bölcs és ostoba királyok lakoztak,
Sok tevõ lángelméjû lakója is volt.
Kit elfeledett, elhantolt a kor.
Elfeledett szellemek, nimbuszok, mítoszok,
Elhalt az emlékezés, mélyen alszik a titok.