Valahol falu krónikája

Előszó: Állati, hogy a butaság mennyire emberi!

Valahol falu multjáról regélek,
Hol a lusták, tunyák is megélnek.
Hol a léhák a bambák „vivát”-jától kísérve élre lépnek,
S örömittas zagyvaságot bégnek a népnek.
A birkanyáj is azt követi,
Melyik a kolompot a nyakában viszi.
Nem számít mit kolompol, csak jó hangos legyen,
Megy utána a nyáj következetesen.
Valahol falu népe vigyázzatok!
Ha itt az idő válasszatok!

Sok ember buta mint a szamár,
Egy kis alamizsnáért eladja magát.
Valahol faluban a választás dőre,
Lett a népnek vezetője s bukott jövője.
Méltóságos pofával virít a parttalan butaság,
Céltalan gyűlölet,kapzsi mohóság.
Iszonytató pimaszság, tetszelgő hiúság,
Földhözragadt ésszel imádják, mint messiást.
Valahol falu népe vigyázzatok!
Ha itt az idő okosabban válasszatok!

Szemét a megtorlás dühe marja,
A bálványozott ígéretét betartja.
A kolompot gúnyosan rázza,
Valahol falut földig lealázza.
Tettéért szörnyen büszke magára,

Mint tébolyult a harácsolásba.
Sátáni kacajt köhög,
Választóinak képébe röhög.
Valahol falu népe vigyázzatok!
Ha itt az idő meggondoltan válasszatok!

Ájtatos képpel jobbra is balra is bólogatott,
De a falu sehonnan sehova sem jutott.
Tetemes adósságot hagyott rá örökségként,
Sajna tisztesség nélkül tehetetlen a törvény.
Támad tántorgó spirális szédületben,
Minthogy iszkolna nyüszítve az ismeretlenbe.
Gyógyítható sok minden más,
Ostobaság ellen nincs orvosság!
Valahol falu népe vigyázzatok!
Ha itt az idő megfontoltan válasszatok!

Más falunak is lehet ilyen bűne,
Egybeesés a véletlen műve!
Csak tanácsot adhatok,
Remélem magatoknak nem hazudtok!
Ha valaki azért ráismer magára,
Akkor mégis van némi önkritikája!
Lesz ki úgy gondolja versem bugyuta,
Hogy fenomén vagyok, nem állítottam soha!
Valahol falu népe vigyázzatok!
Ha itt az idő tudjátok kit ne válasszatok!