|
|
Valahol falu atlasza!
„ A falu a világtól oly messze szakadt
ide nem jó más csak az év négy évszaka.”
Mondja a pesszimista ki itt laka,
De nem így gondolja a falu Atlasza!
Építő, zsongó gondolatokkal agya tele,
Nyakán a fejét a gond gyümölcse húzza le.
Mint batyut viseli mások gondját, baját,
Ha így halad, elveszti még meglévő haját.
Mikor a csapat asztalhoz leül,
Az idegek sodronykötele feszül.
Nyavajgós, áltisztelő tisztségviselők kenettel,
Ülnek hallgatagon, közönyös tekintettel.
Mikor gondterhelten sorolja, sorolja a bajokat,
Hadar vagy éppen megfontoltan ejti ki a szavakat
Van mikor
záporoznak okos s oktalan kérdések,
Válaszai lehetnének időnként rövidek.
Megnem értést látva a laptopon matat,
Zavart mutat a suta mozdulat.
Hogy surranó zavarát leplezze,
„Valakit”kispécéz időt
fogón nevetve.
Bonyodalmak tömkelege kedvét nem szegi,
Ideges illetékesek oktondi szövege morgóvá teszi.
A sikerben osztozó sok színlelő galád,
Úgy csinál , mintha lenne jó cimborád.
Nehéz élni és alkotni a mából,
„Nem lehet kévét kötni napsugárból!”
A pórok megállítják, panasznak se vége se eleje,
Türelem partjait feszegeti megértő ereje.
Körötte bohóság, a humornak veleje,
Hideg szigorúság nem kenyere.
Munkálkodik serényen akárki akármit mond,
Munkája, mit vállalt, huszonnégy órás gond.
Körülöttünk kering a betöretlen energia egy sor
Lehetőségek határkarói, mint hosszú jegenye sor.
Akadályok kényszerzubbonya repedjen!
Úrrá lenni a helyzeten sebesen!
Kétkedők, okoskodó pesszimisták lehetnek,
De messzire csak a jegenyék integetnek!
|
|
