Újra tavasz
(2007)

Már messze a tél, langyosak a szelek,
Elűzte a telet a kikelet.

A tavasz üzent a télnek,
Tűnjön el, mert a növények henyélnek.
Most már a tavasz ünnepi fénye ragyog,
Mert a tél magával vitte a fagyot.
Enyhe fuvallat váltotta a böjti szelet.
Bimbódzhat a szunnyadó természet.
Lombba szökken a meztelen fa máris,
Álmát feledi, már nem fázik.
A gesztenye rügye is vajúdik, fakad,
Győz a tavasz a fiatalabb.

A természet lázban van,
Borszesz a higany hőmérőben felsuhan,
Zöldül a rét az erdő színtkérő vággyal,
Jött a tavasz, hogy behintse virággal.
Teríti hatalmas vásznát most,
Pingál színes tájat, mint nagy klasszikus.
Szeszélyes mozdulattal ecsetel,
Színkavalkádot, rengeteg ecsettel.
A mezon szétterül a pitypang,
Mint pusztában a füttyhang.

A természetet fogságából szabadítja a kikelet,
Hoz zöld lombot, virágot, meleget.
De megfagyhat, ha korán virágzik,
Mert csínytevő, hamis ez az április!
Hamar fakad, hamar lankad is,
Kopasz lesz a rózsa is.
De a virággal hímzett természet újra él,
Lombot bólintat a tavaszi szél.
Tolja maga előtt a meleget,
Jön a nyár, búcsúzik a kikelet.