|
|
|
|
|
|
|
|
|
Télen a határnál (1964) Roppan a hó, Kékes homályt terít a holdsugár. Távolban megszólal a vecsernyére hívó harangzúgás. A falutól nem messze magányos pisla fény remeg, Tán vacsoráznak a határ túlfelén
élő emberek. Sírdogál a fagyos szél, de csak megyek, Szemembe hullnak a könnyű hóporszemek. Gondolatom elkalandozva egy meleg szobába, Hol pattog a tűz a kályhában. Kavarog a hógörgeteg meg nem áll, Minduntalan becsap az esőgallér alá. Mondták, s okosan a bölcseleink, Ilyen időben a kutyát is kár kiverni. A hó ezüstös takaróval a tájat befedi, Nyugtalan szél hordja, keveri. Kormos kémény füstöli be az utat, A lomha homály befedi a házakat. |
|
