Tegyetek egymásért!

Élek közöttetek, szinte egyedül, árván
Az idő múltával egyre több csalódás vár rám.
Mintha egy életet vesztenék,
Mit építeni akartam, sutba dobhatom én?
Ha mondandómat az utókor vallja üres csevegésnek,
Bizony nagy szüksége jön a megértésnek.
Megértés nélkül sivár az élet,
Remélem tudok valamit átadni néktek.

Mondjátok el, kik tán megértetetek,
Ifjúságomat a közjónak adtam, értem, értetek.
A tétlenség nálam nem nyerő,
Ami hajt, a holtomig tartó alkotó erő.
Tettem a jövőnek, hogy ne éljek csak a mának,
Az életem ne vesszen, ne múljon hiába.
Javam nem volt orozott, sem koldult jószág,
De volt munkával ékes dologság.

Sokat, sokszor más sorsával törődtem,
Jelzi az út, mi van mögöttem.
Más bánata engem is bánt,
Nem lehet közömbös az ember más bánatán.
Míg szolgaságra ítéltek vannak, nem nyughatom,
Míg szeretetre vágyók élnek éhesen, keleten, nyugaton.
Akaratom éltet, tüzes, mint a perzselő nap,
Segíteni, alkotni a dolgom, tenni nap mint nap.

Ha majd eltűnök,
Mint nesztelen árnyék,
Szomorúvá tenne,
Ha feledtté válnék.
Mert kell, hogy higgyetek,
Egy jövendő korban,
Talán hagyok rátok
Néhány igazságot sorban.
Ha nem is sok, meglátjátok,
Sokk lesz, ha megérinti a sokaságot.