|
|
Tavasz
(1985)
Itt van, itt a természet vágya,
Illatozik a tavasz sokszínű világa.
Lágy tavaszi szellő suhan át a tájra,
Zöldülő akácnak kontyát megrázza.
A kis akácnak is nyílik néhány fürt virága
Viruló fák közt hever a megtört fa, kopár az ága.
A gyökerek, mint holt lábak az égre merednek,
Körötte a szorgos hangyák sürögnek.
Szép volt még tavaly e szálfa,
De a zord vihar elkaszálta.
Fészket többé nem raknak reája,
Kidőlt fának nem nyílik virága.
A télből csak a hideg emléke maradt,
Bajszát pedri a siheder tavasz.
Felhők, mint tarka rajzú szárnyak suhannak,
A madarak a természet hívó szavára már maradnak.
Már csak szemereg az eső,
Összefolyt vízből csörgeteg patak tűnik elő.
Apró avart kavar, éltető tápanyagot visz,
A tavasz föld alatt szervezte játékos forradalmait.
A fák zöld szemekkel néznek az égre,
Copfos jázmin kacéran hajlik a fényre.
Nézem a lenge lombokat, virágait,
Érzem a dús föld illatait.
A nap gyógyítja a természet ezer sebét,
Sólyómszárnyú tavasz áraszt éledő zenét.
Távolban szépen énekel egy lány,
Elkapok belőle egy-egy foszlányt.
A dalba belefütyül egy rigó.
A daloló lehet, hogy csak egy rádió.
|
|
