Szónoklat a nyugdíjasgyötrőhöz
(2010)

Nem hívtalak, nem szavaztalak gyötrelem,
Miattad nem tör hólyagot hús ínyemen.
Mit sorban skandálsz tépázza idegem,
Tervtetteidtől hideg ráz, láz gyötör hidegen.
Hogy miből élek, te s eb se szán,
Nem nyaralhatok, pénzben a hónapom
A te egy napod.
Hideg ideg ráng az arcomon,
Hogy ne fázzak, székem is a tűzre dobom.
Hogy melegem maradjon,
Ugrálok, mint a vadmajom.
A kastélyban terpeszkedő hörcsög,
Gúnyos, bamba pofájával kiröhög.
Ha mindezt a pap is érezné valahol
A szószéken így prédikálna: pokol.
Ha már nem bírom okozatod minden baját,
Belehalok, jut tőled szánalom,
Ettől leszek nyugdíjas barát.
Önkényvonatod dübörögve zakatol,
Azon utazik sok nyálas érdekit akaró.
A szegények rabtáncodat keringelik,
Remélem nem tart négy esztendeig!