Verseim

Verscím A-B

Verscím C-H

Verscím I-M

Verscím N-Sz

Verscím T-Z

Szolgaság

(2010)

 

Szolgák népesítik be az egész világot,

Hogy eltartsák a nyűgös „úri „társaságot.

A jámbor szolga a hatalom lábánál hever, s él,

Mert bízik abban, arra felnéz, kit nem ért.

Mint jámbor barom poshad a szolgaságban,

Elnyomva tengődik ebben a gonosz világban.

Kik szolgálnak, kik túrják a földet,

Nincs több becsük, mint a büdös görénynek!

 

A megfélemlítődött elnyomott ember,

Igája ellen fellépni nem mer.

Ha gazdag parancsostorával suhint,

Visszamordul, de aztán sunyít megint.

Igásnak született, tartja a gazdag,

Erre alkalmas, erre való csak.

Arra nyerít, kitől várja, hogy alamizsnát kap,

Jármát sosem rázza le a szolga nyak?

 

Él tudatlanságba lökve, benne tartva szorosan,

Így vannak rabszolga milliók szakadatlan robotban.

A szegénység béklyójában sóvárog a tudás után,

Mert a szegény is a szolga is tudni vágy.

De ki nyakát önként ez igába hajtja,

Megérdemli a viselést a majma.

Él békén, mint a birka,

Kinek a gyapját a gazdája nyírja.

 

A szolgasors örök? Örökkévaló?

A szegény húzza az igát, mint a ló.

A világ terhe csak a szegényre nehezül,

A kevés gazdag ősidőtől kihasználja ebül.

A soknak vagyonba születni nem lehetett,

Senki sem szolga, míg meg nem született.

Állj sarkadra, emeld végre fejed sokadalom!

Lásd ez a mai modern rabszolgatartó társadalom!