Romlik a memória

A jó, az ép a szép gondolat elvész,
Vissza nem, vagy ritkán tér.
A memória az emlékezet,
Olyan már, mint hidegben a lehelet.
Mit összegyűjtött az elme,
Csak annyi maradt ez időre,
Amennyit a tékozló a dőre,
Agyszerkezet megőrzött belőle.
Mit befogadott az ész,
Veszejti a szürkeállomány vész.
Nehezebben nyílnak a fiókok,
Nem ismered meg ifjonti barátod a Tótot.
Próbálod idézni az emlékeket,
De a szivárvány színe is kevesebb,
Hülyül az öreg! Az ifjoncok nevetnek,
Nem érzik még a jeleket,
Hogy egyszer megkezdik az utolsó szeletet!