Rímbe szedett magyarázat
(1979/2010)

Rigmus művébe szorítva mit tettem?
Versírásra vetemedtem.
Így cifrázás nélkül mondhatom,
Hangulatom, gondolatom versbe foglalom.
Olyan hangon,
Melyhez az értok füle szokva vagyon.
Rímelő sorokkal kerülöm a kötöttség béklyóját,
Kérgesen zsörtölődök, nem ahogy elvárják.
Van,hogy csak reszketeg rímekre telik nekem,
Kinevetem magam, a magam szülte kínrímeken.
Jó hogy nem vasból van a tollam,
Amennyit írok, rozsdával lenne bevonva.

Gondolatim - botladozva bár-
Tolulnak agyamba, mint az ár.
Előre tolulnak régiek és újak,
Mint gabona a földből előbújnak.
Rímeket súgnak, jönnek egyre-másra,
Szinte mind más okulására.
A gondolatok fénylenek, mint a csillagok,
Mint az üstökös elsuhanók.
Az egyik marad, a másik tova repülék,
Szétpattan, mint vízen a buborék.
Eltűnnek szabadon, nincs mellettük strázsa,
Hangulattól függ a vers varázsa.

Néha szükség füllenteni?
Szépíteni, felnagyítani?
Költészetben szebb a természet és több a talány,
Szép ruhában még szebb a széplány.
A képzelet szárnyalása miért lenne hazudó?
Ki újat talál ki, nem ferdíti el a valót!
A versfaragó a túlzásért megértésed kéri,
Ha mondandója hatásvárását nagyobb kanállal méri.
Versében a jövőnek üzen, figyelmedet kéri,
Melle büszkén dagad, ha néhány sora fennmarad néki.
Ne vesd szemére, ha mástól már ismerős egy-egy gondolat,
Nem mindig tudja, hogy sajátja, vagy olvasott és folytatott gondolat.