|
|
|
|
|
|
|
|
|
Reggel a pusztán (1965) A félhomályban még minden mozdulatlan, A lomhán toluló fény letolja az égről a csillagokat. A sötét lombban megszólal a pinty, Piros rózsán a harmatcsepp puhán ring. Kakasszó nyikordul bele a kora reggelbe, kéjjel, Lassan kél a Nap, hogy a tájat elöntse fénnyel. Mint piros alma a tálcán, Emelkedik az ég alján. A szürke helyébe vörös fényt önt, A láthatárról rám köszönt. Hogy a nagy vörös korong feltűnön, Vártam, Itt a kelő Nap szebb mint
álmomban Láttam. |
|
