|
|
|
|
|
|
|
|
|
Orbán A nép szavazott, de kézzel rákot fogott, A kétharmadtól hatalmat és országot kapott. Mert konokul, csakazért is
szavaztatok, Hatalma oka a ti hályogotok. Trónol vigyorral, szemtelenül az elnöki széken, Mosakodhat majd, nincs mi lemossa a
szégyent. Fennkölt gőgöt mutat arckifejezése, Csekély szégyenérzet nem szorul beléje. Mit maga sem hisz, mondja, mondja, Ostoba, pattogó, kurta mondatokban. Nyájaskodó hazugságát eszmegyönyörnek érzi, Éhezők harsány kíséretében szeretne vonulni? A demokrácia a talpa alatt rég, A hatalomványa pórázán a nép. Törvényt törvényre halmoz, s tombol, Mi bimbójában hibás ne hajt lombot. Törvényt hoznia eröböl könnyű, De a hibás döntés következménye szörnyű. Hiszi, hogy nagy mű az mit hozott létre, Ezzel súlyos terheket ró a dolgozó létre. A munkából élő nép a teher alatt nyög, Az erény, s becsület alamizsnáért könyörög. Közben azért ostorozza a bűnt, a csalást, Hogy legyen bűnére palást. Politikai zsiványok körül zsongják, Fontoskodó téveszméjét jövőnek mondják. Látszatsikeréért éljenzik, istenítik, „ A réz nem válik arannyá, hiába fényesítik.” Galambnak álcázott bűnös bűvészkedése, A saját érdek, elképzelés, hatalom elérése. Eltökélten hiszi, hogy ő a hatalom, Pedig ez csak gyalázatban érvényesített jog. Neki a hatalom egy és oszthatatlan, Csak az övé, másnak foghatatlan. Becsvány sugallta
önkívületben, Mit csinál az szánalmas történelem. Látványos , de káros tettei
sora, Álhamisságot igazságnak gyúrja. Kormányszintre emelte a csalást, Büntetés nélkül hagyott törvényes lopást. Nagyképű csökönyösségét egy ország bánja, Éljenezzetek! Ő Magyarország Orbánja! |
|
