Novemberi télidõ
(1981)
Az égen a szürke felhõk sokasodnak,
A kerti fák a nyárról álmodoznak.
Fúj az északi szél esztelen,
A természet didereg a tél hidegében, meztelen.
Ködgúnyában megjött a november,
Kuckójába húzódik az ember.
Öreg ház būzös, szürke füstöt ereget,
Mint vénember pipázgat, ha kesereg.
A kályhában pattog a rózsaszín parázs,
Most melegszik mindenki, ellenfél s barát.
Meleg hajlékra vágy a nép is a szegény,
Meleget ont a sparhelt,
Ha van fa, mit a tūzre tegyék.
Elandalít a sercegõ tūz varázsa,
A tél szép meleg szobában.
Bortól buggyan a vidámság,
Mikor az ember néhány pohár borra hág.