|
|
Hol a magyar bölcsesség?
(2008)
„A szabadság zászlaja szétesett!
Ki fogja újra szőni? Újat, becsületeset! „
Örökletes magyar átok,
Mit kaptatok, eladtátok.
Ezért nincs igazi hazátok!
A keményszívű árpád sírna,
Ha látná, milyen lett a kárpátok világa.
Jajt, amit okoztatok, s rosszakat,
A történelem rátok visszahat.
Sérelem esett rajtad?
Miért bántasz másokat?
S ha vesztesz, nem tanulsz, csak sírsz,
Mert békességben élni nem bírsz.
Mint a zavarosban kotorászó,
Rákot fogtál,
Rossz gubernátort választottál!
Szakadozik királykodó köntösöd rojtja,
Csorbult méltóságod,
Tépázott gőgöd foltja.
Fakul az álnoksággal szerzett dicsőség,
Dívik az ostoba, hebehurgya kevélység.
Mint megfutamodott harcosok,
A múltnak hátat mutattok.
Ki a múltat tagadja,
Ősi örökét sorsára hagyja.
Ködös álmodból magyar serkenj fel!
A múltat nem tagadni,
Belőle tanulni kell!
„ A nagy Európa” haragosan rád mordult,
Függetlenséged szolgaságra fordult.
Jön az idegen, pénzt hoz,
Hogy eleget elvigyen,
Haszna meglegyen!
Itt jól megszedi magát,
Tőle ne várj felvirágzó hazát!
Ki kapja, marja, mindenkié hazátok
Szégyenbe ne hozzátok ősapátok!
Bús zenévé vált a tevékeny múlt,
Az erőtök pártoskodó marakodásba fúlt!
Nem volt mindig ilyen a magyar,
Túl sok ki dolgozni nem akar.
Fényévnyi távolságból elindult Ő!
A mindenkinek boldog jövő!
Ha minden jó összefog,
Nincs erő mely hátra nyom!
|
|
