Hogy futnak a hónapok
(2005)

Sólyomszárnyon repül az idő,
Oly hamar tűnt tova a szép idő.
Alig bontott szirmokat a tavasz,
Termést gyűjtő ősz követte az aranyszínű nyarat.
Süvöltő északi szél tolja maga előtt az oszt,
A hó lehullt, megőszült gyorsan a föld.

Álmos természet dolgát újra kezdi,
A tavasz színt a zordon télre ráfesti.
Feléled a rőt hervatag természet,
Zsenge ágakon pattannak a rügyek.
Csendül az ébredés serdülésének hangzása,
A kikeletnek zsenge sarjadása.

Tavaszi virágzást követi a növesztő nyár,
Búzatáblán kékül a búzavirág.
Lengeteg szellő mozgat zöld lombkoronát,
Körötte sokféle virág, mezei tarkaság.
Epekedő hangú madarak dala zeng,
Bárányfelhők nyargalnak az égen.
Ha sorvasztó a nyári hőség, s eső nem társul,
Hol nap éri a sziket, a fű sárgul.

A tavasz a legszebb, de az ősz a legjobb évszak,
A termés érik, telnek a raktárak.
Mihály napkor már csurran a must,
Pottyan a körte, koppan dió hangost.
Az ideit gyűjtik, az ó bort kortyolgatják,
A csomiszlót a fürtökbe mártogatják.
Októberben már hűvösek a szelek,
A dér sem ritka, látszik a lehelet.

A csalogány hallgat rég, az ég még kék,
Kerget az oszi szél sárga levélkét.
Színes oszi lomb a nyári derut siratja,
A szél a holt nyarat simogatja.
Hideg elol a madarak költöznek délre,
Hideg ködök ülnek a fák még zöldjére.
A nyár emlékeként hátramaradt,
A fecske agyagfészke az eresz alatt.

Ha a varjú korán károg,
A tél az oszre hamar ráront.
November a didergés hava,

Kezd gyulni a fogason a meleg ruha.
Jön a hideg szél, fut az ördögszekér,
Hervadt kertek tarlott bokrain sír a cinegér.

Már újra dér fedi a falusi kertet,
Szunnyad a dologba unt természet.

Szállong busongva az oszi szél,
Tél elején savanyú bút bog a tehén.

Jön a fagyos hideggel a december
Meleget ölt magára az ember.
Jeges havat a szél jajgatva kavarja,
Arcunkba mint hegyes szegeket dobja.
Kemény hideg, korán sötétedik,
Ha ez tél, egyszer kitavaszodik!