Gonosz világ

A világ miért ilyen közönyös, galád?
Az emberiség miért nem egy óriási család?

Az idő röpül, elfecséreljük drága napjait,
Látom elhervadni drága virágait.
Ha rá gondolok mi lehetett volna,
Könny a szemem beharmatozza.
Jó lenne, ha szeretet lenne erősebb, mint gyűlölet,
Miért oly erős a gyilkos indulat?
Az embertől a természet nem azt várja,
Az ember a korszak nagy tragédiája.
Gonosz őrülettel sok elvetemült ember a világon,
Mint az elhagyott gyermek, sírni vágyom.
Egész életemben ilyet ritkán, csak okkal tettem,
Versem-remélem- nem századokig fog sírni helyettem.
Versem mát és több évezredes kort idéz,
De jön még olyan, melyben becsület és ész az érv.