Gangos csárda a 19.-20.századfordulón
(2010)
(Bábel Imre bácsi elbeszélése nyomán)

A budai út mellett állt az öreg csárda,
Nádas búbja alá a fáradt vándort várta.
O még –mondják- Rózsa Sándort is látta,
Ki az alföldi rónát keresztül-kasul járta.
Sokan jöttek kunfalvakból az apaji tájra,
Van még ki emlékszik rája:

A csárda homályos ablakán áthallik a kocsmazaj,
Az erre járót becsalogat a heje-huja-haj.
A csárdásné akár a tyúk kárál, csak regél,
Mint ki lenyelte a fülemülét.
Kemence padkán hancúrozik a gyerekcsapat,
Van belőlük szép számmal, legalább hat.
Bokázik a csárdában a paraszt és betyár,
A cigány húzza a magyaros melódiát.
Bömbözik a csuda-duda köcsögduda,
Legényt és lányt ütemre ringatva.
Néha eltéved egy akkord,
Öreg dudás, tekintsétek a kort.
Sarokban pihen öreg csikós, paripája gebe,
Tejfogát mindkettő régen elveszte.
A lócán ül a dalíró diák,
Dőlnek belőle a pusztai melódiák.

Pengetője vala,
Benne saját dala.
A pultnál támaszkodik a csősz,
Sok a lopó, ezért kedve erőspaprikával főtt.
Istállóban ül az öreg cseléd, dérütötte,
Kapadohánytól tüdejét már majdnem kiköpte.
Komor pofával nézi a kapát, az áll előtte,
Nem csak a haja, a kedve is dércsípte.
Az élet a munkát neki keményen mérte,
Cselédsort ért el, mert csak a kapához érte.
Nehezen végzi már a tanyai munkát
De megbecsülik, mint az öreg kutyát!
Az istálló padlásán illatozik a széna,
Pityókásan benne alszik a béreslegény a léha.
Olajfűz az udvaron, lombja zöld, üde,
Nem erre valósi, vajon honnan került ide?
Az udvaron áll néhány szénás szekér,
Irány Pest, a Szénatér, reggelre odaér.

Imre bácsiból tolul elő az emlékek hada,
Mert e híres csárdában ő siheder vala.
Míg a ménes csendben legel,
Az idős csikós a Sáfránytanya árnyékában hever
Éveinek száma közelíti a nyolcvanat,
Ő bizony régóta emelgeti a kanalat.