Emlékszerelem
(1980)

Ülök a padon,
Hol tőled az első csókot kaptam.
Arra gondolok,
Hogy mosolyod hamar másnak adtad.
Szerelmesen ültünk le a padra,
De hűséget nem ígértél,
Ezért tán nem is vagyok becsapva.
Itt még sokszor, hosszan vártalak én,
Még a lombok is gúnyosan suttogtak felém.
Ettől megcsúnyult a május nekem,
Már csak emlék az a tűzijáték szerelem.
Reménnyel vártalak s búslakodtam még,
De már a megtört fényképedet sem őrzöm én.
Azóta többször megpihentem a téri padon,
Nem tudom, emléked feledni akarom?
A pad még megvan,
S velem lojális,
De mikor is volt az a május?