Emlékező öreg bölcselet
(2010)

Nézek a messzi múltba, merengve,
Emlék kincseket keresve.
Ami tetszik sorba rendezgetve,
csüggesztő emlékeket hessegetve.

Az élet leszálló ágán,
Mint a lejtőn, nincs megállás.
Ahogy fogy a jövő, a lehetséges,
A múlt úgy lesz értékes.
Fogságban tart a gondolat,
Hogy közeledik az öregség osonva.
Bús, haragos kedvvel elmélkedem,
Próbálom megfejteni elhibázott életem.
Mivel sikertelen, mint érdekes kaland,
A múlt emlékbe megmarad.

Majd újra visszanézek a múltra,
Ha vége az útnak,
Számadást kérek a múlttól,
Hogy lássam kik bántak velem rútul.
De nem tudom mikor,
Talán így van ez jól.
Majd nem gondolkodom a múlton,
Már lenn a negatív csúcson,
A gondolatokat is takarja a szemfedő
Az emlékeket már nem sodorja az idő.