|
|
|
|
|
|
|
|
|
Elvtársak (1979) Leng a zászló a többszintes házon, Értekezleten vagyok a pártbizottságon. A számos résztvevő időben ért, Mindenki elfoglalja helyét. Az első titkár az értekezletet megnyitja, Elvtársak – jelzővel indítja. A szokványos szavazás: elfogadja, megbízza, Az előre tervezett szövegét mondja, mondja. Mi kommunisták! Hangsúllyal elhangzott, de én nem tudok, nem
látok egy kommunistát sem, magamat is beleértve. Az igazi kommunista olyan, mint a vallásban a Jézust mondják.
Mindenkiért van, önzetlen, segítőkész, tettei nem csorbák. Egy darabig jegyzetelek, De már nem is figyelek. Ide-oda forgatom fejem, Valahogy nem találom helyem. Fülem hallja agyam nem rögzíti, Amint a határoznivalókat sorban előterjeszti. Néhány résztvevő társam fontoskodik, Nyájasan parolázik, otthon meg anyázik. Látszólag az öntudat tombol, De ki mit mond, s mit gondol! Rám néznek éppen: Mi a véleményem? Ej, ha tudnám, miről kellene regélnem. A szomszédom szorgalmas jegyzetére pillantok, De csúnyán ír! Olvasni próbálkozok. Sikerül is két mondatot, Ettől elkapom a gondolatot. A témát nem először hallom, Kétszer időért köszörülöm torkom. Más a véleményem bevallom, Rövid akármire jó véleményem mondom. Hirtelen szókimondásom most sem hagy cserben, Némelyeknek szokatlan eszmefuttatásba kerget. Döbbent csend, megfagy a levegő, Hosszú másodpecek vége nehezen jő. Mellettem ülő szerencsémre beleszól, Mondja a magáét, helyettem válaszol. Kotnyelessége jól jött, belátom, Hogy félbeszakított nembánom. Gondolatim újból elvonják figyelmem, Eszembe jutnak, kikhez kegyes a történelem. Hatalmat kapott hatalmaskodók, Az otthoni háttérben maradók. Érdekek, akaratok, habitusok, Izmusok belül a szocializmuson. |
|
