|
|
|
|
|
|
|
|
|
Első szerelem emléke Mikor először találkoztam veled, Úgy éreztem mosolyod átölel. S a szemed! A varázstól leigázottan álltam, Lenyűgözve mozdulatlan vágyban. Kék tó a szemed, benne a világ, Arcodon szemérmes pirulás. Oly bizsergető érzés volt látni, Szégyenlősen lesütött pilláid. Résnyire nyílt pipacspiros volt ajkad, Gyönge csípődet lenge ruha takarta. Csodás hajkoronád szép homlokodra hullt, Kislányos bájjosságos varázs arcodra
pirult. Hangod, mint tiszta égen játszi szellő, Mozgatta csilingelő csengő. A szív szerelemsebe idővel beheged, Az ember első szerelmet sosem feled. Az időben haladunk egyre messzebb, Tán ezért? Emléked egyre szebb lesz. |
|
