Elrepült az ifjúság

Repült valaha az ifjúság szárnyaló madara,
Elnézek a távolba, s kutatom,
Van okom a mosolyra.
Föllebegnek az emlékek,
Forró látomások,
Bizsergő érzetek,
Zsibbasztó csalódások.
Emlékektől parázsra gyúl az őszi vágy,
Búcsúzik az elhervadt ifjúság.
Vérpezsdítő szerelem már másokra vár,
Ősz jön, hol van már az örömteli nyár.
Már nem lányok vágya,
Kinek elmúlt az ifjúsága.
Lánykák szemeikkel cirógatnak,
Hátam mögött összemosolyognak.
Jön egy ifjú, vele kacérkodnak,
Hasonlók régen rám mosolyogtak.

Lányok okozta sebek már rég behegedtek,
Már nincs csúnya fiatal no egy öregnek.
Várom jöjjön még egy kis melegség,
Mitől enyhül a kor okozta ridegség.
Régen vidámsággal fogalmaztam vágyakat,
Még nem gondoltam jön az őszi alkonyat.
Mint napsugár a fátyolfelhőt ,
Hágtam át a gondokat,
Gyorsan repült az idő,
Sok év tova haladt.
Az öregséget elfogadom, igaz,hogy nehezen,
Közben az ifjúság forrását keresem.
S megáll az idő,
De minek?
Hogy új lendülettel sodorja az emlékeket?
Már horizontra ér a napom,
Elmúlt az idom,
Akarom, nem akarom.
Ég veled elmúlt ifjúság,
Utolsót még koccintsunk rád!