Elégia a 2010-es évre

Gonoszt, gazdagot nem könnyezek meg,
Kimúltak? Hát ok is azért születtek.
De azt igen,
Hogy egy év így megint elfutott,
Hát bennőnket szépen itthagyott.
Gyönyört, szépet szűköcskén adott,
Zord idő, árvíz sorban zaklatott.
Elhunyt némelyek királya,
Na és
A cézár kutyám is szegény pára.
Fel papok, politikusok az emelvényre,
Tépjétek szátokat repedtre.
Dicsérjétek az évet magatok,
Ti az évtől bőven kaptatok.
Nektek a termést bőven mérte,
Nem kellett megszakadnotok érte.

Ti munkában öregedtetek ne sírjatok,
Hogy kétezer tíz megcsappantja nyugdíjatok.
Van reményetek még,
A kétezertizenvalahanyadik év.
Jön robogva a kétezertizenegyedik év,
Tán elég fiatal tanulni még.
Ó pelyhes állú siheder éve,
Vigyázz a korhely előző helyébe lépve.
Rosszabb ne légy, inkább jobb
Mint gúzsbakötő ősöd,
Ne feledd neked is lesz őszöd,
Lesz még szilvesztered,
Mert a szenvedteket, te is gúzsba vered!