Egyszer majd…………….
„Becsületes, igaz, kevés ember az”
(2006)

Régi-Új , álszent, gőgös,
Gonosz úri világ,
Némely ember kezében,
Szégyenében elhervad a virág.
Nincs hitele a szónak,
Gúnyba botlik a tisztesség,
Visszájára fordul, megcsúfol,
Csikorog az őszinteség.

Az új világrendhez még mit szóljak?
Az új főurak zsugapartijához
Tapsoljak?
Nézzem, hogy szórja javainkat
A sok tapló?
Várjam, hátha elgurul
Egy kis apró?

Úr és szolga,
Hamisan ígérő
És hiszékeny balga,
Hasznot húzó gulyás,
És terelhető csorda marha.
A jövőről festenek rózsaszín képet,
Ígérnek jobb létet,
Hülyítik a népet.

„Hogy neked is kijut a jóból,
Igen, ami kilóg a hím lóból!”
Hogy szebb lesz a jövő holnapra,
Igen, élhetsz, mint füvön az angolna!

Hiába intek segítőn a jóra,
Nem figyelnek a békétlen szóra.
Sok ember oly ostoba.
Agyából hiányzik a logika.

Ember az embernek
Alantas szolgája,
Nem hiszem, de az emberiségnek
Ez a vágya?

Nézetemhez ragaszkodva,
Keserűn és hűn,
Olyan vagyok,
Mint egy embernyi sün.

Gondjaim súlya alatt
Felmagasodni nem tudok,
Mint magányos lázadozó,
Békjóban caplatva futok.
Az élet gúnyosan rám mosolyog,
Mint mikor Monalisa,
Kínjában gőgösen vigyorog.

Reménykedem,
Másképp is lesz még.
Vállaljam föl
A jövendőmondó szerepét?
Egyszer majd értelemmel
Társul az érzelem,
Megszűnik az egoista harácsolás,
Mi féktelen.

Egyszer majd,
Más lesz minden,
Nem azért lesztek jók
Mert féltek,
Megver az isten.