|
|
Csillagos ég
(1974)
Ha bánat ér vagy öröm,
A csillagos égben gyönyörködöm.
Megigéz a csillagmezők csodálatos kavalkádja,
Lenyűgöző, vibráló látványa.
Milyen messziről jött a csillagfény?
Honnan jött,
Van-e ott élőlény?
Messze vagytok tőlünk,
Hihetetlen messze,
De az ember, van-e közelebb az emberhez?
Fekszem a fűben,
Nézem a sok pulzáló csillagot,
Mint őseinkre, ránk ugyanaz ragyog.
Silány kis sárgolyó köztük a föld,
Vajon messziről látszik-e a megcsappant zöld?
Próbálom az üzenő hangokat megfejteni,
Távolságokat fel nem fogja,
A mai ember esze fel nem becsülheti.
Néhány gomolyfelhő időnként feltűnik,
A hold sárga karéja ilyenkor eltűnik.
A felhők gyorsak, mint az árnyéklovasok,
Osonva futnak tova, mint szörnyalakok.
|
|
