Bûnösök
(2003)

Bûnös ki botot ád kegyetlen kezébe,
Hogy félelmet keltsen becsületes szívébe.
Röhögõ, bûnözõ csõcselék körénk gyülekezik,
A meggyötört becsületen nyerészkedik.
Sok bûnös rendre mást vádol,
Míg saját bûnt mindenáron palástól.
Cifra keresztet nyakában hordja,
Az egyháza intelmét szorgosan hadarja.
Tar fejû ostoba kosok,
Ostoba-beszédes arcvonások.
Hiányzik az ész, az ép gondolatok forrása,
Hisz ez, az agy vérszegénysége és agysejtek hiánya.
Ostoba fej, melynek a gén agyatlan sorsot ír,
Magát bûnbe ejtve és méltatlankodva sír.
Sok semmirevaló igyekszik a bûn szekértolója lenni,
Ilyen bûnös világba jobb nem születni!

Bûnbe vihet a vélt igazsága,
Az elnyomott ember kilátástalansága.
Istenhívõ is ördöggé válik, ha kenyérért küzdõ,
De nemtörõdöm az isten, vele is közömbös.
A bûn mint kelesztett kovász dagad,
Miközben a jó észrevétlen marad.
Kényszerû kerítéssel õrzi munkája jutalmát,
Hogy így védje féltett nyugalmát.
A nagy bûnt elkövetõt a törvény kikerül,
Csak az a bûn, mely kiderül?
Az ember álnokságra, bûnre lett teremtve?
Ki az ki igazságot, boldogságot nem szeretne?
Ki az ki ezekért nem kerülné a vétket?
De a bûn áthálózza, át-meg átszövi a létet.
Más lesz, ha a bûntelen élet példája teljesül,
A dúvad is szelídül, ha a másik lelkesül.