Verseim

Verscím A-B

Verscím C-H

Verscím I-M

Verscím N-Sz

Verscím T-Z

 

Bnösök
(2003)

Bnös ki botot ád kegyetlen kezébe,
Hogy félelmet keltsen becsületes szívébe.
Röhög, bnöz cscselék körénk gyülekezik,
A meggyötört becsületen nyerészkedik.
Sok bnös rendre mást vádol,
Míg saját bnt mindenáron palástól.
Cifra keresztet nyakában hordja,
Az egyháza intelmét szorgosan hadarja.
Tar fej ostoba kosok,
Ostoba-beszédes arcvonások.
Hiányzik az ész, az ép gondolatok forrása,
Hisz ez, az agy vérszegénysége és agysejtek hiánya.
Ostoba fej, melynek a gén agyatlan sorsot ír,
Magát bnbe ejtve és méltatlankodva sír.
Sok semmirevaló igyekszik a bn szekértolója lenni,
Ilyen bnös világba jobb nem születni!

Bnbe vihet a vélt igazsága,
Az elnyomott ember kilátástalansága.
Istenhív is ördöggé válik, ha kenyérért küzd,
De nemtördöm az isten, vele is közömbös.
A bn mint kelesztett kovász dagad,
Miközben a jó észrevétlen marad.
Kényszer kerítéssel rzi munkája jutalmát,
Hogy így védje féltett nyugalmát.
A nagy bnt elkövett a törvény kikerül,
Csak az a bn, mely kiderül?
Az ember álnokságra, bnre lett teremtve?
Ki az ki igazságot, boldogságot nem szeretne?
Ki az ki ezekért nem kerülné a vétket?
De a bn áthálózza, át-meg átszövi a létet.
Más lesz, ha a bntelen élet példája teljesül,
A dúvad is szelídül, ha a másik lelkesül.