Beteg a világ
(2007)

Haldoklik a föld, meg-meg rázza magát,
Sebein keresztül árassza az elmúlás szagát,
Az ember önnön sírja előtt áll, tettéért ez lesz az ár,
Betemeti a hegyomlás, sírját elmossa a tengerár.
Hol az isten, hogy mindent megenged?
Álnok vagy perverz, hogy nem szenved?
Nyavalyás papok antikrisztusról prédikálnak,
Míg az élet középpontjában eszelősen állnak!
Csupaszem isten ködös fátylába burkolóznak,
Álnok, gőgös ostorozással ájtatos híveket toboroznak.
Ártatlan embereket gerjesztenek vallásháborúkra,
Isten nevében ölt fiakat szülő anyákat vetnek búra.
Örök létet ígér, s úgy teszi, hogy el maga sem hiszi,
A hitre buzdító, szentekkel ékesített zászlót az élen viszi.
Az együgyű ember elkábul a számtalan álomdekorációtól,
Átszellemült , ájtatos arccal néz, nem lát a variációktól.
A sok isten áldásán a látás összegubancolódik,
Ahol adományért még a gyilkos is regenerálódik.
Felszentelt fegyverrel és vérrel bemocskolt határokon át,
A pórnép nyakán ülve vivát-ot harsog az úri bagázs.
A látszatért a kihasznált szenvedő nép is kap valamit,
Magam előtt látom a bankárok múltik sárga tigrisszemeit!
Beteg a Föld, halódik a világ, gyógyítaná, ha tudná önmagát.

Elbújik előlünk a nap, nem látjuk a pirkadás tavaszát,
Döglött természeten kapirgálhatunk egymást félrelökve.
Dögszag tölti be a leget, fertőzve dagaszt betegséget.
Surranó fény elővillanva leng, mint eldobott zsarátnok.
Hulla halmokon keresztül vágtáznak a Földi viharok.
Gyerek sír megroskadt házak árnyékában, anyátlan maga,
Magányos hang sivítana, de elnyomja a keselyuk zaja,
Egy napon a világ feltápászkodik és lerázza magáról a szennyet,
Még akkor is tesz magáért, ha a papok nem ígérnek mennyet.
Egyszer majd a szélmalom is forog, s leget lapátol,
A folyóban sok víg test repkedve, ujjongva ficánkol.
És addig? Addig újratermeljük a szennyet, szemetet,
A múltik munkátokért alamizsnával kiszúrják a szemetek!
És még ezért hálát várnak a szemetek.