|
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmok (2012) Visszaemlékezések Álmok cikáznak át az éjjelen, Felemelő vagy borzongató rejtelem. Álmodunk azokról, kiket szerettünk, Látja, hallja őket álmodó képzeletünk. ____________ Valahol egy pódiumon álltam, Álmomban jó embereket láttam! Állj meg álom! Ezt valóban látom? ____________ Az álom tárgya csillogás, ragyogás, A ragyogás mögött az árnyékos homály. Ez tán önnön képzeletem, Nem más? Emlékképem káprázata e ragyogás? _____________ Álombéli szurtos éjszaka jő, Ez álomban lassan pereg az idő. Köröttem szakadék és meredélyek, Nincs fenn és lenn minden ijeszt. Csak jég, sehol egy élőlény, egy növény, Csak sötét jeges végtelen, örök éj. ____________ Zsúfolt éjjeli látomások kapcsán, Rőtszerű lidérc visszajő
néhány éjszakán. Álombéli holt árnyak nyögnek, Rémes álom az akaratra béklyót vet. Hömpölyög a sötét, mint fekete lepel, Végigborzongató furcsa iszonyat lep el. ____________ Fiatalkori emlékezet előtör, Érzéki kéj, újra álmodott gyönyör. Várom az álmot újra, Formáid látását, Mikor újra érzem bőröd tapintását. Magával ragad a test emléke, Bőröm emlékezik az emlékre. |
|
