Alkonyodik
(1979)

A bukó naptól pirul az ég alja,
A bíborló ég szemét lassan lehunyja.
Az ég alját az alkony meggyújtotta,
Az est ölelõ karját kinyújtotta.
Horizont alá süllyed a fénylõ nap pihenni,
Az ég szélérõl még kicsit visszatekint.
Utolsó sugaraktól hosszúra nyúlnak az árnyak,
A fák közét átszövik, mint aranyszálak.
Kecsesen sompolyog a nap bûbájos alkonya,
Halványbordót, a hunyorgó szürkeség felváltja.