|
|
|
|
|
Alföldi rege (2012) Az Alföldet átszelő utakon jöttömben, mentemben, A táj régi arcát keresem szülőföldemen. Hol a sík rónán kis falucska terül el szelíden, Középtájon karcsú torony áll fehérre meszelten. Csendes folyó szeli át kékesen, A széleken zavaros, méregzöldesen. Az őrző szelindek, mint harang zeng, A csaholás visszhangzik át a földeken. Hol látni olyan gabonaföldeket, Hol a fiú arat, a lány markot szed. Sok helyt gazos Alföld búsul rég, Szittyó lett a szépen termő vidék. Hol van már a közös vetés, aratás, Hol nincs vetés ott nincs is aratás. Ott nem őrölnek jó alföldi gabonát, A malom áll, mint szárnyaszegett madár. Tanya sincs már, csak a fala mered, A vakolat, mint malom lassan pereg. Udvarán nem lépked színt játszó kakas, Nem rúgja a port szurtos gyerekcsapat. |
|