|
|
A szép Alföld ahol születtem
Hol a szivárvány és délibáb honol,
A világ hangos lármájától távol,
Hol a szél átvonaglik a rónán,
S csillan a napsugár a tarkarajzú lepke szárnyán.
Hol opálzöld lombbal egyedül illatoznak a hársak,
Egyedül is szépek, nincsenek mellettük társak,
Hol keringőt jár a sok tarka bogár,
Itt él a pettyes köntösű katicabogár,
Hol a tücsök szól, mint fenséges hegedűhangja,
A mezőt, a pipacs, mint virágláng beborítja,
Hol úsznak az égen furcsa felhők,
Mint tarkaruhás tovatűnő delnők,
Hol a forró napsugarak elől,
Hűvöst a diófa lombja ad,
Hol a bő termésű mezon sok a vad,
A sokfajta madár fészket rak,
Hol a fehér akác billegve ejti szírmát,
A rigóbanda lopja a cseresznyét, trilláz,
Hol a nyájban a gyapjas bárányok bégnek,
Eleven tejesedények legelnek a réten,
Hol tavasszal díszbe öltözik a puszta,
Fészkén pihen a féllábú gólya,
Hol szürke csorda látszik,
Esőtől felpezsdül a kopár szik,
Hol apró házak jószívű lakói élnek,
Ahol darumadár átlibeg az égen,
Hol a sárga búzamező várja a kaszát,
Ahol a Duna átszeli Pannóniát,
Hol állnak az ágaskodó jegenyék,
S honol a szépajkú magyar beszéd,
Hol csicsereg a tavasz hírnöke a nyitnikék,
Itt születtem én egy pacsirtás délelőtt.
Kenyérhozó sík Alföld, szépszagú mező,
Ez az én világom, hol születtem, ez O.
Szeretem a rónát, mert ott messzi a messzi,
Messzelátásomat nem korlátozza semmi.
|
|
