|
|
|
|
|
|
|
|
|
A segítőszándék határtalan (1963) Szórt az ég rengeteg hópelyhet, Hogy a fehérhajú tél hiányt ne szenvedjen. Mint fehér sivatag terül el a hómező, A hó alatt békén szendereg a mező. A járőr áll a vártán, fehér hólepelben, Beolvad a tájba az esti sötétben. A fákat fehérre pingálta a zúzmara, Csípős hideg köd ráfagy a bajuszra. Kiáltás töri meg a csendet, Imbolygó fény ide-oda repked. Segítsetek! Lázas a gyerek! Segítsetek! Gyorsan gyertek! Orvos nélkül a láz megfojtja! Az apa fut a határhoz a gyerekét tartva. Kiabál,siet: Segítsetek! Segítsetek! Meghal a gyerek! Nincs tétovázás, A határhoz rohanás! Nem számít a határsértés, Fontosabb a segítés! Az a fontos most, Gyorsan kerüljön orvoshoz. Trappol a járőr az utcán végig, Meg nem áll az orvosi rendelőig. Keskeny az a húsz méter sáv, Mégis nagy távolságot ád. De a bajban nem lehet akadály, Mindegy a segítő szív melyik oldalon áll. Na de hol is az a beteg gyerek? Kit cipeltek a segítő kezek? Két nap múlva a határhoz totyog, Kalimpál, integet, mosolyog. Még a nap is előbújik, ragyog, Kedvesen vele mosolyog. |
|
