|
|
A piás
Ereiben vérrel higított konyak,
Eledele folyton folyt folyékonyak
Az ivóba vitte bérét, rendületlen volt,
Mindent mit kapott elivott.
Eddig mit ivott, mindent fizetett,
Ezért a kocsmáros kedvence lett.
Az állandó vedelőkkel szívélyes Ő
Kocsmáros a szeszkereskedő.
Meghúzódik a kocsmazugban részegen,
Buslatja borba folytott ifjúságát kérgesen.
Azt hiszi mit csinál az élet erénye,
Az alkoholizmus rontó szenvedélye.
Alig lehet nevezni embernek,
A ruha lóg rajta,mint lebernyeg.
Szeszhez szívja magába a füstöt, kocsmabűzt,
Fütyül a tüdeje, mint egy lyukas főzőüst.
Alkoholtól elfajzottá vált emberek,
Elfajzottak elfajzottat nemzenek.
Örök részegségtől életet vesztenek,
Ok legalja a teremtményeknek.
Embersége, tudása az életben meg nem méretett,
Meghal, úgy hogy a szeszen kívül mást nem szeretett.
Hiszi, az ital feledteti gyötrő gondjait,
Emeli a butykost, hogy vesszen a gond.
Borgőzben ködlő értelem elmúlott,
Puszta föld, mit már kaphatott.
|
|
