| A Nő
Rejtélyek rejtélye te Nő!
Oly örömmel találtam rád,
Mint kincskereső.
Örvendek neked, mint fecske a tavasznak,
Felgyorsul szívem lüktetése amint látlak.
Gyönyör álmok ölén bolyongok,
Ájultan aléltak a gondolatok.
Tavasznak indultál, te lettél a nyár,
Oly érzést adtál nekem mi örökkévalóság.
A vágy parazsa fellángol, ha megjelensz,
Hagyod, hogy szép szemedbe merüljek.
Kebledre hajlom,érzem szíved verését,
Kezemmel érzem tested buja lüktetését.
Csókod varázsital , ha ajkad választ ad,
Hajadtól lábadig csókkal árasztalak.
Szerelmem zsákmánya lett párduc tested,
Vad amazon a kéj lobogó tüzébe zuhanj velem.
Szétnyíló köntösöd alól elővillan kebeled,
Szemem mohón suhan át szép testeden.
Karcsú derék, selymes bőr, buja, lágy,
Szűzies bujaságtól különös kéjt ad a vágy.
Végnélküli csókkal szerelem tüzét szürcsölöm,
Lábad tárja nekem az édes gyönyört.
Öled, mint érett gyümölcs hasad szét,
Hullámzó mozgásod, mint a madáré!
Drága nő, drága balzsam nekem,
Veled testet öltött a szerelem.
Kedvesem, gyönyöröm,
Közelséged őrzöm.
Gyönyöröm vagy, büszkeségem,
Csókod ezerjó füvének tüze éget.
Szép vagy! Ugye nem gonosz?
Ne hozz nekem poklot!
Mert mint papírt gyűri szívemet a szorongás,
Ez örök? Vajon lép-e helyembe más?
|
