|
|
A nagyképű cigánypecsenyéhez!
Cigánypecsenye! Te nagyképű húscsemege,
Szeretnél lenni minden étkek nagyfőnöke.
Most húsok népe fölött trónolsz
Szeretnéd a koronát is a trónhoz.
A nyögő nép most magasra tart,
Azt hiszed elviselsz minden vihart.
Kisebbségből lett többség dühe vadít,
Szárnyad alá dőltek „dicső” alattvalóid.
Most egyedül sülsz, s érzed magad nagynak,
Gyorsansültként hiszed előjogaid vannak
Versenyre szállnak érted metsző fogak,
Feszítvén az arcfalat, kinek jusson nagyobb falat.
A húsköztársaság vezére előtted halad,
Jobbra, balra suhintva egyengeti utad.
Lesed, de lenézed a francia magyar ragút,
A német fasírthoz vonzódsz, tán egy az út?
A vörösre pirult rántott szelet ellened,
Nem akar egy asztalon díszelegni veled.
Morog is, hogy most sok erő téged kajált:
A fene egye, hogy eszik a nyavalyást!
Gerinced nincs, helye porhanyós rost,
Kihúzod gerinctelen magad, de csak most.
Kit táplál, kinek töm hasat,
Ez a tűzről pattant, színes falat?
Elfelejted ősi, kisnépi eredeted,
Már nem vagy a sok csóró eledele.
Jaj annak aki balról beléd harap,
Csak kapkodja pirongó fejét az alak.
Hiába akar jót, szépet az,
Ledöntöd, mint a kaszált gazt.
Ó fennkölt, öntelt vagy mostanság,
Átrendezed az étkek asztalát, piacát.
Öreg étkeknek keseríted sorsát,
Elvárod, irányodba őket hála hassa át.
Húsköztársaságod vezérével élen „ki vagány”
Saját ízedre alakítod az étekalkományt.
Azért vigyázz!
Mert odakozmálsz!
|
|
|
