A múlt becsülése

Ha ismered a múltat,
Megérted a jelent,
És látod a jöv¾t,
A három együtt történelem

A jelen megállás nélkül múltat ítél, s heves,
Indulattól gyúlva nem lehetsz következetes.
Ne kell dicséret gyertyákat gyújtani,
De nem kell az ¾söket, s múltat tagadni.
Várj! Ne siess, ne dobj rájuk követ!
El¾ször a jót keresd!
Mert egy eszmét egy újabb követ!
Majd a történelem megítéli tettüket,
Számon kéri cselekedeteiket.
Mint elhagyott szerelmet, az új törli a régit,
Az új majd téged is kérd¾re von, tettedet számon kéri.
A bosszút, gyžlöletet félretegyed,
Hogy a jöv¾ ugyanezt tegye veled.
Keresd szépségét a múltnak, ha zord a jelen,
A jelen boldogsága múlik az emlékezeten.
A múltból tanulni, a mából a jöv¾nek élni,
Ha megbecsülöd a jelen is fog szépülni.
Mert milyen az a jelen, ha félni kell hinni,
Csak titokban szabad lelkesedni.
Mert a lelkesedés fel nem adható,
A múlt, jelen, jöv¾ el nem választható!
Mit gondolsz? Mi fáj jobban?
Tönkretett múlt, keserž jelen, vagy jöv¾ a bizonytalan.
Ha a múltban semmi szépet nem leltél,
A kérdésre rosszul feleltél.