A lét a tét
(2000)

A bolygó az ostoba, gonosz emberek játéka most,
Míg forog, nem szórja le a gonoszt?
Emberek kiket a pénzszerzés sodra visz,
Az együgyžnek hitt természettel komisz.
Majd visszakéri magát az embert¾l a természet,
Mert mi er¾ltetett a természetben nem nyerhetett.

Becsületet ostromló, mocskos nyereség a módi,
A természet behajtja adónkat, mit elfeledtünk leróni.
Mennyi minden épül hitványságon újra meg újra,
A becsület gyertyáját a bžn horkantása elfújja.
Teret hódít a létb¾l a gazság, kiszorul az igazság.
Hol van honod természetes igazság?

Háborúk, terror, gyilkosság,
A világ, halódó, bžzl¾ vérmocsár.
A szeretet, a békesség nem katona találmány,
A harcot táplálja a fegyvergyártó ármány.
Mit most tesz az ember vakmer¾ esztelenség,
Az oktalan pusztítást megállítani képtelenség?

Gyümölcsöz¾ eszmét elnyomja a haszonvágy,
Rabló, zsivány gerjeszt a jó ellen koholmányt.
Bžnöz¾ gyereket nemzenek a jámbor apák,
Népbolondító szózatok a józan észt gátolják.
Az ember saját fajának ostora, bžne az élete téte,
Tán akkor lesz béke, ha megszžnik az ember léte?

Elszánt elmék a posványsüllyedést¾l mentenek,
Mint Arian, mikor harsogva állt a delfinen.
Mikor talál halló fülekre a kiáltás?
Mikor szžnik meg a természetrombolás?
Majd ha az elme világossága ragyog minden koponyán!
Majd ha az értelemnek lesz mennydörg¾ szava már!
Fekete bánat baktat utánam merengve:
Mit akarsz itt szomorú kisember?
Szóm szenved¾, csüggedt, tžn¾d¾ csöndesség,
Bánatom, búm, egyéni, mégis az egész emberiség.
Az isten embert teremtett?
Az állatnál rosszabbra sikeredett!!